HunAdmin küldte be 2013. 01. 09., sze - 09:31 időpontban
Fórum

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert született Válaszút 1908 január 8.-án. Meghalt Astor (Florida) 1998 február 17.

Albert, a kis gróf, tanulmányait a nagy múltú Farkas utcai Református Kollégiumban kezdte, Kolozsváron. Kiváló nevelésben részesült. Itt érettségizett 1926-ban. Ezt követően gazdasági tanulmányokat folytatott a magyaróvári és a debreceni gazdasági akadémián, majd Németországban és a párizsi Sorbonne-on. Nehéz idők jártak az erdélyi magyar arisztokrácia számára. Tanulmányai végeztével mégis visszatért a család birtokára, s gazdálkodni kezdett megalapozott tervei szerint. A gazdálkodástól azonban minduntalan a szavak világa ragadta el. Versek írásával kezdte. Versesköteteivel felhívta magára az erdélyi helikonisták figyelmét.

Meg is hívták a gróf Kemény János marosvécsi birtokán megrendezett, vadászattal egybekötött, irodalmi és művészeti találkozóra. Meghatározó, életre szóló élménye fakadt az ilyen találkozókból. Világnézeti felfogása, a transzilvanizmus életeszménye is ekkor forrott ki benne a maga teljességében. Gondolatvilágában misztikus szintre emelte Erdélyt és az erdélyi szellemiséget. Számára Erdély nem csak egy földrajzi egység, ebben a szóban benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztességes.

1934-ben megjelent Farkasverem című regénye, mely nevét országszerte ismertté tette. Az irodalmi körök akkora elismeréssel fogadták e művét, hogy a kor legnagyobb hazai irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjat ítélték oda. 1944-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta, majd a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.

És kitört a II. világháború. 1943-ban a magyar csapatok oldalán a keleti frontra vezényelték. I. és II. osztályú német Vaskereszttel érkezett haza. De a front egyre közeledett hazája felé. Szülőföldjét, a román és orosz katonák támadásaitól védve, hátrafele lépdelve hagyta el. Akkor nem tudhatta még, hogy utoljára járt e tájakon. És valóban, már csak lázas álmaiban, a gondolat szárnyain lopózhatott haza.

Wass Albert háborús kitüntetései

1945 húsvétján elhagyta Magyarország területét, maga és szerettei életét mentve. Ettől kezdve, ami életében meghatározó és kitörölhetetlen érték volt - a szülőföld, a táj, a nyelv, az emberek, a hazai levegő, az otthoni gondok és gondolatok - műveiben éltek tovább.

Első állomása Németország volt. A bajor erdőben egy fakitermelésnél dolgozott. Feleségével és négy gyermekével egy padlásszobában húzódott meg a „földönfutó gróf". Itt született meg, fatönkre helyezett írógépén, a bevallottan legkedvesebb és legnevezetesebb műve: A Funtineli boszorkány és a világ lelkiismeretébe belekiáltó: Adjátok vissza a hegyeimet!

Neve, ez utóbbi műve és még néhány hasonló lelkülettel megírt írása miatt, valamint katonai tevékenysége okán felkerült a román hatóságok feketelistájára. Szülőföldjén 1945-ben halálos ítéletet hirdettek ki fölötte, s a jog könyörtelen következetessége szerint azt érvényben tartották halála szomorú pillanatáig. És még azon is túl. Megalázó bár, de messiási: ítélet az igazság kárhoztatása volt. Háborús bűnösnek titulálták. Bevallása szerint is ártatlan volt. Tanúja páros, amire a jog is kötelez: szava és szíve, mindkettő nemes. Teljes vagyonát elítélőire hagyta, csupán lelkét mentette óceánon túlra.

1951-ben hajóra szállt, elhagyta Európát. Szívében mentette egy kis nép, az erdélyi magyarság történelmi bánatát és hitte, hogy gyógyírt talál rá, „az Igazság földjén". Erre tette rá életét. Belekiáltotta Amerika és a nagyvilág lelkiismeretébe: szülőföldjén rab madár az igazság.

Először egy ohiói farmon béresként dolgozott, míg fel nem figyeltek nagyszerű titkaira. Egy katonai akadémia kérte fel algebrát tanítani. Tanítványait megbabonázta személyiségével. Így szerzett tudomást róla a Floridai Állami Egyetem (University of Florida), és meghívta német és francia nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet tanítani. Rögtön rádöbbent az amerikai köztudat félrevezetettségére a trianoni döntés által megcsonkított Magyarország és szülőföldje, Erdély sorsával kapcsolatban. Életét tette rá a történelmi igazság ismertetésére. Gyakran mellbe vágta azonban az amerikai ember részvétlensége a dolgok iránt, melyeket ő életével szolgált. Páratlan tehetsége révén műveivel mentette a magyar szót és magyar lelkiséget. Tette ezt hatalmas irodalomszervező igyekezetével és teljes vagyonával, melyet Amerika és az „amerikás magyarok" juttattak neki.

Amerikai Magyar Szépmíves Céh néven saját kiadóvállalatot alapított. Összesen tizenkilenc magyar és negyvenhárom angol nyelvű, leginkább ismeretterjesztő témájú könyvet és folyóirat sorozatot adtak ki, melyeket díjtalanul küldött meg amerikai középiskolák és egyetemi könyvtárak számára. Wass Albert könyv- és folyóirat kiadó munkájának a célja az volt, hogy felkeltse az amerikai olvasóközönség és a politikai körök figyelmét Erdély problémája iránt. Olyan műveket írt meg, mint a góbi székely jellemének fanyar humorával fűszerezett Tizenhárom almafa, és a folytatásának tekinthető Elvásik a veres csillag, melyből hamar felsejlik az íróból az igaz antibolsevista.

S miközben ilyen lázasan dolgozott hazájáért, Magyarországon és Erdélyben évtizedekig nem volt szabad a nevét sem kiejteni. Halálra ítélték szellemét is. De feltámadt. Már egy évtizede, hogy közöttünk jár.

Tizenöt évvel ezelőtt, 1998 februárjában, vadászpuskával oltották ki életét. Véget vetettek annak a különleges, sőt különlegesen nagyszerű életútnak, amelynek jelszava: „ismertessétek az igazságot, s az igazság szabadokká tészen". Túl volt a kilencvenen. A „hivatalos verzió" szerint öngyilkos lett, bár fizikailag képtelenség egy vadászpuskával kioltania valakinek a saját életét - már csak annak méretei miatt. Annak fényében pedig egyértelműek a történtek, hogy a románok 1979 őszén hírlapi hajszát indítottak ellene, lejáratására törekedve, majd mint háborús bűnöst Románia hivatalosan kérte kiadatását, melyet az Amerikai Egyesült Államok természetesen elutasított. Saját elmondása és közvetlen környezetének vallomása szerint még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek a fegyvereiből származó golyónyomokat Wass Albert még a vele készült, 1996-ban forgatott riportfilm során is meg tudta mutatni. E merénylet két elkövetőjét az amerikai rendőrség el is fogta, de mivel román diplomata-útlevéllel rendelkeztek, elengedte őket.

Wass Albertet a Kolozsvári Református Kollégiumban arra tanították - amint kilencvenedik születésnapján maga idézte -, hogy nem hősi halált kell halni, hanem hősi életet kell élni. Ő megtette ezt. Utolsó leheletéig. Szerette az igazságot, gyűlölte a hazugságot, ezért halt meg száműzetésben, magyar VII. Gergelyként.

Wass Albert: Ébredj, magyar!

Országodon kufárok osztoznak,
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették,
ma mástól rabolt palotákban élnek.

Szétterelnének száz apróka pártba,
hogy szavazatod feldarabolódjon,
s egy kisebbség, fölzárkózva keményen,
uralkodhasson a többség felett.

Gyermekeid lelkéből már kiöltek
tisztességet, Istent és Hazát.
Volt kínzólegények demokráciára
tanítják ma az unokát.

Szabadságról rikácsol a lopó,
a fosztogató igazságról fecseg,
s aki kifosztott, ma igazságról kesereg.

Hamvait titokban hozták haza. Egy részét a marosvécsi Kemény vár parkjában helyezték örök nyugalomra, a Helikoni asztalhoz közel, másik részét szélnek eresztették az Istenszékén, a Kelemen-havasok magas csúcsán, ahogyan rendelkezett. 1995-ben írta egyik barátjának: „...ha befejeztem ezt az életet szelek szárnyán, csillag-ösvényen hazatérek újra..." .

(vasihazafi.hu)

 

Wass Albert január 8.-án lenne 106 éves.